Ez egy korábbi írásom, ami egész eddig (hasonlóan több gondolatomhoz) a fiókban volt. Szomorú aktualitása miatt vettem elő ismét.
A világ változik. Méghozzá gyorsan. Gyakran halljuk, hogy az emberi faj fennmaradásának és evolúciójának egyik alapja a változásokhoz való gyors alkalmazkodás képessége. Sokat lehet olvasni tartósan sikeres és eredményes emberekről, akik ugyancsak a gyors felismerést, reagálást és változtatás képességét jelölték meg eredményességük zálogaként.
Az ipari forradalmak, a technológiai fejlődés, vagy akár a napjainkban kialakult helyzet is a szokások megváltozását eredményezi. Ami tegnap még jó volt és hasznos, az ma már (jobb esetben) elavult, vagy használhatatlan. Ami ma eredményes vagy éppen az „egyetlen út”, az tegnap még elképzelhetetlen volt. Régi igazságot fogalmaz meg a talán az „üzleti butaság” képleteként definiált mondás, miszerint „mindig ugyanazt, ugyanúgy, ugyanazokkal az emberekkel csinálni, és más eredményt várni”. Nem kell közgazdásznak vagy tudósnak lenni ahhoz, hogy felismerjük: szokásaink megváltoztak és folyamatosan változnak. Ezzel együtt változnak az ügyféligények, így az azokra adott válaszokon is változtatni kell, ha szolgáltatóként életben akarunk maradni. Új kommunikációs trendek, új ügyfélszolgálati modellek, új lehetőségek. A kérdés, hogy milyen gyorsan és mennyire rugalmasan tudunk reagálni a változásokra.
Éppen ez az igény az, ami előtérbe hozta az ún. agilis módszertanokat. Egyre többen ismerik fel, hogy a megváltozott szokásokra, igényekre hagyományos szemlélettel, hagyományos eszközökkel, klasszikus tervezési, fejlesztési modellekkel már nem lehet választ adni. Leginkább azért, mert mire egy megoldás megszületik egy hagyományos fejlesztési folyamatban, már lehet, hogy késő. A megszületése előtt elavulttá válik. A kulcsszó az iteráció. A szótár szerint az iteráció nem más, mint a „fokozatos megközelítés, egy adott eljárásnak egyre pontosabb értéket adó többszöri megismétlése”. A design thinking hasonlóan egyéb agilis szemléletekhez abból indul ki, hogy nincs szükség tökéletes megoldásra, mert nincs idő tökéletes megoldás kidolgozására. Legalábbis elsőre. Alapja a folyamatos tanulás képessége, teszteléseken keresztül, ahol egy termék, szolgáltatás, kommunikációs flow minden szakaszában folyamatosan visszajelzéseket gyűjtünk, azokból tanulunk, tapasztalatainkat beépítjük. Ezeknél a módszertanoknál a tervezés nem egy szakasz egy termék, szolgáltatás fejlesztés első fázisában, hanem egy folyamatos tevékenység kőkemény ügyfélfókusszal.
Saját tapasztalatból tudom, hogy a fejlődés képessége mindannyiunkban ott van. Ha nem azt az eredményt kapod, amit elvártál, akkor min változtatsz? A cselekvéseden, vagy a gondolkodásodon?
Folytatás következik…